Eddz kifogások nélkül!

Szerencsére azt mondhatom, manapság már egyre több ember szeretne mozogni, egészségesebben élni. Kezdjük felismerni azt, ami nyugaton már nagyon régóta köztudott, hogy a rendszeres testedzés elengedhetetlen ahhoz, hogy idősebb korunkra ne kínozzanak ízületi fájdalmak, ne kelljen tonnaszámra szedni a gyógyszert, vagy mások segítségére szorulni. A megelőzést már egészen fiatal korban el kell kezdeni, és ha lehet egész életünk során folytatni.

Azonban sokszor megesik, hogy az ember lánya/fia bár szeretne mozogni, de vagy nincs meg a kellő motiváció, vagy pénz és/vagy időhiányában le kell mondanunk az edzésekről.

Igaz, legtöbbször sajnos ezek csak üres kifogások, és ha mélyen magunkba nézünk, akkor beláthatjuk, hogy nem tettünk meg mindent azért, hogy változtassunk.

No de lássuk milyen kifogások, élethelyzetek szoktak előfordulni, és mit tehetünk ellenük.

1. Családanya+feleség+dolgozó nő=időhiány

Probléma: az az élethelyzet, amiben nagy valószínűséggel a legtöbb nő előbb-utóbb belecsöppen.

Nincs időnk semmire, a háztartás romokban, a gyerekkel is foglalkozni kell, a férjünkről már nem is beszélve. Ha még emellett dolgozunk is, akkor tényleg úgy érezhetjük néha, hogy kifut a lábunk alól a talaj. Hogy magunkra is időt szánjunk? Haha, lehetetlen! Vagy mégsem?

Megoldás: time management. Nincs mit tenni, készítsünk időbeosztást, egy napirendet, napra, órára beosztva. Úgy érezzük nincs időnk az edzésre? Heti 2 *1 óra mozgásra minimum szakítsunk időt. Ha már a gyerek elég nagy ahhoz, hogy önállóan járjon suliba, akkor időzítsük az edzést a munka előttre (oké kicsit hamarabb fel kell kelnünk), vagy utánra. Ha mi visszük-hozzuk a gyereket, kérjük meg apukát, hogy azon a két szent napon, intézze ő e nemes feladatot. Sportolhat együtt a család is, közös futás, biciklizés, túrázás. Gondoljunk rá: mi is fontosak vagyunk, ne hanyagoljuk el magunkat, és főleg ne áldozzuk fel magunkat a család oltárán. Valamiről így is biztosan le kell mondanunk, de gondoljunk csak bele: tényleg nem tudunk hetente 2 alkalommal csak magunkkal foglalkozni? Azt már mondanom sem kell, hogy a TV nézéssel mennyi időnk megy kárba....

2. Egyhangú edzések

Probléma: "jaaaj, már megint ugyanazt kell csinálnom, úgy unom már az edzéseket!" Előbb-utóbb mindannyian eljutunk ehhez a ponthoz. Ha több hónapon keresztül csináljuk ugyanazokat a gyakorlatokat a szervezetünk hozzászokik a terheléshez, és nem csak fizikailag de pszichésen is. Következménye: unjuk az edzést, és nem fejlődünk sehova.

Megoldás: próbáljunk ki újfajta edzésmódszereket, ha eddig csak futottunk, pattanjunk biciklire, ha csak súlyzóztunk, változtassunk az edzésterven, vagy csinálunk saját testsúlyos gyakorlatokat is. A lényeg a változatosság.

3. Szimpla lustaság

Probléma: igazából csak kifogásokat keresünk, hogy halogassuk az edzést, mivel normális okunk nincs rá.

Megoldás: a legnagyobb harcot mindig önmagunkkal folytatjuk, ezért először muszáj lesz leülnünk, és átgondolni, hogy mit is akarunk valójában. Itt sajnos keménynek kell lennünk. Ha van rajtunk felesleg, akkor gondoljunk arra, mennyi megaláztatás ért már minket a súlyunk miatt. Gondoljunk arra, mennyivel csinosabbak lehetnénk néhány kiló mínusszal. Ne áltassuk magunkat, ha tényleg komolyak a szándékaink, nincs olyan, hogy lehetetlen. Nem létezik olyan, hogy nem tudunk lefogyni/izmosodni. Minden fejben dől el. Minden rajtunk múlik. Egy edző segíthet a motivációban, ezért ha krónikus lustaságban szenvedünk, érdemes lehet edzőt fogadni, aki majd rövid pórázon fog, és keményen betartatja a szabályokat. Persze nem lehet mindig ott velünk, hogy ellenőrizze, mit tömünk magunkban este, de az edzéseket szakszerűen kontrollálhatja.

4. Pénzhiány

Probléma: nincs pénzed a terembe/személyi edzőhöz járni. Érthető, elfogadható, de nekem kicsit kifogásszagú, és nem azért mert ebből (is) élek.

Megoldás: egy kis matek: gondold végig mennyi a bevételed-kiadásod, hogyan tudod beosztani, úgy hogy maradjon valamennyi a sportra is. Mondanom sem kell, hogy áldozat nélkül, nincs nyereség. Vagyis lehet, hogy le kell mondanod erről-arról (pl. bulizás, cigi, pia, étterem-ismerős?), egy nemesebb cél érdekében (egészség, fogyás, jó közérzet). Ha nincs pénzed edzőre, akkor is érdemes a kezdetekben időt és pénzt szánnod rá, már csak azért is, mert a helytelenül rögzült gyakorlatok, később többszörösen megbosszulják magukat. Utána, ha úgy érzed már elég magabiztos vagy, és megismerkedtél a gépekkel, gyakorlatokkal, már edzhetsz önállóan is, azonban óvva intelek az interneten fellelhető edzéstervektől, mivel nem személyre szabottak, és így többet árthatnak, mint használnak.

Ha végképp nincs pénzed se teremre se edzőre, akkor marad a természet lágy öle, vagy az otthoni edzés. Ehhez is érdemes előbb azonban edzővel konzultálnod, mielőtt belefognál.

5. Konditerem para

Probléma: sokan szégyellősek, ha más emberek társaságában kell edzeni. Félnek, hogy kezdetben kicsit esetlenül használják a gépeket, amiért mások ezért a háta mögött kibeszélik. Félnek, hogy mindenki azon csámcsog miben van, hogy néz ki stb stb.

Megoldás: Csak nyugi! Higgyétek el nekem, ez már üldözési mánia! Senki nem fog téged bámulni, vagy nevetni rajtad azért, mert kezdő vagy. Senkit nem érdekel milyen márkájú az edzőcipőd, vagy a ruhád. Azért járunk edzeni, hogy jól érezzük magunkat, megvalósítsuk az edzéscélunkat, nem pedig azért, hogy másokkal foglalkozzunk. Tehát bátorság, a kezdeti izgalom, majd szépen lassan elmúlik, meglátod minden csoda 3 napig tart. Ha mégis nagyon parázol, vidd magaddal a barátod/barátnőd vagy kérd személyi edző segítségét a kezdetekhez.