Hogyan NE fogyókúrázzunk? 1 rész.

Most, hogy nemsokára itt a tavasz, ideje elővenni a hölgyek (és urak) kedvenc témáját. Hiszen már megint azt vettük észre, hogy az a fránya mérleg többet mutat a kelleténél, és pánikolva elkezdünk koplalni, hogy beleférjünk kedvenc farmerünkbe. Megsúgom: nem ez a jó megoldás.

Nyilván nem most fogjuk feltalálni a spanyol viaszt, a témához töménytelen mennyiségű információ hozzáférhető az interneten, mégis nem lehet elégszer elmondani, hogyan NE csináljuk. Újra és újra ugyanazokat a bakikat követjük el, utána pedig csodálkozunk, hogy nem sikerült. Persze hogy nem. Mert az alapszabályokkal még mindig nem vagyunk tisztába.

Lássuk akkor milyen hibákat lehet elkövetni a fogyókúra során:

Koplalás

Az egyes számú főellenség. Ha valaki még nem tudná, ez a lehető legrosszabb út, amin elindulhatunk. Mert miből is indulunk ki? Ha nem eszek semmit, tuti fogyni fogok, elvégre ha alig viszek be valamennyi kalóriát, a szervezet kénytelen lesz a zsírt égetni. Ülj le, egyes.

Nem és nem. A szervezetünk nem így működik. Ha ilyen egyszerű lenne, akkor alig lenne túlsúlyos ember a földön (már ha nem számítjuk bele az akaraterő kérdését). Tehát aki vízen és egyéb null kalórási diétán szeretne élni, az készüljön fel egy sor csúnya következményre, mint pszichés problémák, hiánybetegségek, sőt elhízás, és halál. Ugye nem ezt akarjuk?

Mi történik a szervezetben koplaláskor? Egyátalán mit is jelent a koplalás? A koplalás azt jelenti, hogy tartósan jóval kevesebb energiát viszünk be, mint amennyire a szervezetnek az létfunkciók ( légzés, keringés) fenntartásához szüksége lenne. Ez az alapanyagcsere. Fogyókúra során, soha, de soha nem szabad ez alá mennünk, mert a már fentebb is említett hatásokra számíthatunk. Az alapanyagcsere mindenkinél más és más, több dologtól is függ, úgy mint nem, életkor, testúly, fizikai aktivitás stb..Ha tartósan az alapanyagcsere alatt működünk, a szervezet nemhogy nem fog zsírt égetni, de kínkeservesen ragaszkodni fog minden egyes kicsi zsírsejthez, hiszen az ősi mechanizmusok azt diktálják, hogy most aztán fel kell készülni a tartós éhezésre, ezért a szervezet mindent de mindent raktározni kezd.

Nyilvánvalóan egy idő után ez már nem fenntartható, kénytelen lesz plusz energiát szerezni az életbenmaradáshoz. És mit tesz isten, még mindig nem a zsírokat kezdi égetni. Miért? A zsírok elégetése (oxidációja) a legnehezebb és legbonyolultabb feladat a szervezet számára. Sokkal könnyebb neki szénhidrátot, és fehérjét bontani (katabolizmus). Vagyis ahelyett, hogy a zsírpárnáink kezdenének apadni, a nehezen megszerzett izmaink fognak leépülni. Ki akarja ezt? Azaz először szépen felhasznál minden cukrot a szervezetben ( vér, máj, glikogén raktárak), miután ezek elfogynak, elkezdi az izomfehérjéket bontani. Csak legutoljára nyúl a zsírraktárakhoz. Ráadásul felülhetünk egy igen csúnya hullámvasútra bónuszként, amit jojóeffektusnak hívunk.

Vagyis, ha koplalás után újból elkezdünk normálisan (tehát nem zabálni) táplálkozni, azonnal testsúlygyarapodást fogunk tapasztalni, hiszen a szervezet megpróbálja újra az egyensúlyi állapotot helyreállítani. Vagyis visszakerülünk oda, ahonnan elindultunk. Jóesetben. Ugyanis gyakran többet hízunk vissza, mint amennyit keservesen leadtunk. Hát ilyen ez, a szervezetet nem lehet becsapni.

Jótanács: ha lehet kerüljük az éhezéssel járó diétákat. A helyes étrend kialakításához kérjük dietetikus segítségét.