Izomlázat szeretnék!

Hányszor hallani a fenti kijelentést!

Az edzést folytató embereknek két tábora ismeretes izomlázhoz való viszonyát illetően. Az egyik mindenáron izomlázat akar, mivel az edzés minőségét ez alapján ítéli meg: ha nincs izomláz, akkor az edzés is hatástalan volt! A másik tábor viszont retteg tőle. Mindenáron azt szeretné, hogy ne legyen, ha pedig mégis van, teljesen kétségbeesik. Mivel sok vendégemtől hallottam az utóbbi időben, hogy az izomláz megkeseríti a mindennapjait, így a mai bejegyzésem erről a sokszor kellemetlen, ámde egyben jóleső érzésről fog szólni.

Az izomláz általában a terhelést követő napon jelentkezik, és 2-3 napig is elhúzódhat. Rosszabb esetben korlátozza a mozgást is. Saját tapasztalatból tudom állítani, hogy bizony van úgy, hogy egy hétig is eltart, mire teljesen elmúlik, és sokszor lábra is alig bírok állni, egy-egy kőkemény edzés után. Nem mondom, hogy kellemes érzés, de benne van a pakliban, én már nyilván hozzászoktam a sok -sok év alatt, mióta edzek. Egy természetes válaszreakciója a szervezetnek, amikor egy nagy intenzitású vagy újfajta terhelést végzünk, (pl. hosszabb kihagyás után újra mozgásba lendülünk vagy emeljük a terhelést, új gyakorlatot végzünk) nem kell tőle megijedni! Nem más, mint az izmok fájdalmas gyulladása, és többféle módon alakulhat ki:

-tejsav felszaporodása: anaerob mozgás során (azaz oxigén jelenléte nélkül-tipikusan a súlyzós edzés ilyen) az energianyerés végtermékeként tejsav szaporodik fel az izmokban, ami gyulladást okoz

-szabadgyökök felszaporodása: aerob mozgás során (oxigén jelenlétében zajló), a szénhidrát és zsír elégetésekor szabadul fel

-mikroszakadások az izomroston: intenzív terhelés hatására, apró szakadások keletkeznek az izmrostokon (miofibrillum), amely gyulladáshoz vezet.

-kalciumfelszaporodás: nagyfokú terhelés hatására az izomrostok megfeszülnek, a körülöttük levő hártya pedig beszakadozik, ezeken a területeken pedig kalcium szaporodik fel. Ennek következményeképpen egy fehérjebontó enzim is működésbe lép, amely gyulladást idéz elő.

Manapság úgy tűnik, hogy a tejsav -elmélet megdőlni látszik, mivel a tejsav felezési ideje 20p, izomláz viszont órákkal vagy napokkal a terhelés után jelentkezik. Sokkal inkább valószínű, hogy az izomlázat az izomrostok apró szakadása, sérülése okozza. Ennek ellenére nem árt, ha megszívleljük az alábbiakat, ha szeretnénk megelőzni:

-minden edzés előtt alaposan melegítsünk be, a végén nyújtsunk le

-ásványianyag pótlása mozgás előtt és közben (kalcium, magnezium)

-a terhelés mindig fokozatos legyen, kerüljük a túl nagy intenzitású, megerőltető edzéseket

Ha már kialakult, akkor sem kell kétségbe esni, minden olyan módszer hatásos lehet, amely fokozza a keringést az adott területen ( elősegítve a tejsav és szabadgyökök távozását):

-speciálisan erre kifejlesztett gyulladáscsökkentő krémek

-szauna, masszázs

-forró fürdő, váltott hideg-meleg vizes zuhany

-borogatás

-könnyű mozgás

-ha nagyon fájdalmas, akkor pihenés javasolt

Szabad e 'rádolgozni' az izomlázra?

Természetesen itt sincsen teljes egyetértés, egyesek szerint a fájdalmas terület újabb terhelése jótékony hatású lehet ( ez a tejsav elméletnek kedvez) mások szerint viszont többet árt, mint használ, mert a már amúgy is túlterhelt izomrostoknak nem tesz jót az újabb fizikai ráhatás. Azt gondolom, mint általában mindig, itt is az arany középút lehet a megoldás. Egy könnyű streching, úszás, vagy nem túl megerőltető edzés biztosan nem fog rontani a helyzeten, de természetesen az adott terület teljes pihentetése sem rossz megoldás.